Most pedig képzeld el, hogy ezzel a legyőzhetetlen segítőtárssal csókolsz meg valakit. Nem csak úgy. Hanem úgy, hogy az mindennek ellenáll. A reggeli kávénak, a spontán ölelésnek és a táncparketten tomboló legforróbb szenvedélynek is. A rúzs, amely nem tűnik el az első érintés után, de nyomot hagy, s amely azt mondja: „Itt voltam.”
Csók és rúzs: egy gyönyörű (nem) tökéletes kombináció. Mindig együtt, soha sem teljesen komplikációk nélkül. A rúzs a helyén akar maradni. A csók a helyén már egy kicsit unalmas. Mindkettőt akarod. A rúzs stabilitását és a csók szikráját. Drámaian matt és gyengéd nyomot az arcon. A pigment maradjon meg, de ugyanakkor tudja, mikor kell engednie. (Igen, még mindig a rúzsról beszélünk. Talán.)
Csókolózás: 1. lecke
Megtaláltad az ideális árnyalatot. Megrajzoltad a kontúrt. Kitöltötted, púderezted, rögzítetted. Mennyei érzés. És hirtelen azt hallod: „Csodás illatod van…” és valaki közelebb hajol hozzád. Ebben a pillanatban minicsata zajlik a szíved és az esztétikai érzéked között. És a csók nyer. Mindig. Mert a szerelem az, amikor a másiknak nem számít, hogy úgy néz ki, mint egy karmazsinvörös támadás áldozata.
Mert tudod, mit? Az igazi csók rúzzsal nem a tökéletességről szól. Hanem a bátorságról, arról a pillanatról, amikor hagyod, hogy a színek és az érzelmek egy ellenállhatatlan pillanatban összeolvadjanak. És ami az ajkaidon marad, az csak a hab a tortán ebben a varázslatos pillanatban.
Szerencsére ma már vannak olyan rúzsok, amelyek (szinte) mindent tudnak. Tartósabbak, mint az exed, sűrűbbek, mint egy csokoládétorta, és olyan hidratáló hatásuk van, amit még a ajakápoló is megirigyelne. A rúzsos csók már nem lehetetlen. Csak olyan, mint tűsarkúban egyensúlyozni egy macskaköves úton. Ehhez tapasztalat, gyakorlás és ideális esetben primer szükséges.